Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
"Kerttõl az asztalig" fenntartható mezõgazdasági mintaprojekt Reziben
sponsored links
Egy évvel ezelõtt felkerestek a szomszéd faluból, és mint sokan mások megnézték a biokertet, és megismerkedtek a gazdasággal és az életmódunkkal. Általában ezzel be is szokott fejezõdni a történet most viszont a beszélgetés végén felkértek vállalnám e Reziben a fenntartható gazdálkodásról szóló mintaprojektben való részvételt. Átgondoltam a feladat nagyságát és viszonoztam a látogatást. Amikor beálltam elõször a Laky Demeter turistaház udvarára azt hittem eltévedtem és egy családhoz hajtottam be véletlenül olyan gondosan kialakított, cseppet sem mesterkélt kert fogadott. Ezt egy fontos momentumnak tartom, mert ha megnézzük a vidéki polgármesteri hivatalok jól ápolt kertjét vagy a "falusi parkokat" azok inkább illenének egy új városi lakótelepre, mintsem a falusi környezetbe. Egy fantasztikus adottságokkal rendelkezõ közösségi kertet mutattak meg nekem. Ezek az adottságok a felújított turistaház és a velem foglalkozó munkatársak lelkesedése egyértelmûvé tette a döntésemet. Megbeszéltük az irányelveket és legszívesebben már másnap visszamentem volna megtartani az elsõ elõadást. Elõször meg kellett fogalmazni a projekt lényegét felépíteni az elõadások és a gyakorlati foglalkozások témáit, oly módon, hogy a résztvevõkben majd összeálljon a biogazdálkodásról és a fenntartható életmódról egy teljesen reális megvalósítható jövõkép. Szerettem volna mindenképpen egy szemléletmódot kialakítani, és ennek kivitelezéséhez biztos alapokat és tudást adni.
Szerintem ahogyan a társadalom alapja a család így elsõsorban a családok és az egyének szintjén tehetünk legtöbbet a fenntarthatóságért. A mi viselkedésünk és választásunk, hogy milyen életmódot választunk, milyenek a belsõ értékeink, ez határozza majd meg a környezetünket, és mutat példát a jövõ nemzedék számára.
megélhetését, és saját egészséges élelmiszerellátását.
A közösségi kert bemutatja és megtanítja mit jelent a fenntartható gazdálkodás az egészségesen gondolkodó és termesztõ kis és háztáji gazdaságok, az önellátás megvalósítása, a közösségi élet visszaállítása, létrehozása, a környezet védelme. Egészében egy egészséges életmód, új életminõség, és értékek létrehozása.
Az idegenforgalmi központok (Keszthely, Hévíz) pedig mint a helyi termények reális értékesítés lehetõségei, megfelelõ piacot jelentenek, és biztosítják településünk lakosságának a megélhetést.
A tervezett projekt célja egy olyan a gyakorlatban is modellezett (saját bio kertem)) jövõkép átadása, amely megalapozza az emberek alapellátását saját gazdaságukból, vagy közösségi kertekbõl, ezzel egy biztos hátteret stabilitást nyújtva, megadva az önálló munkavégzés lehetõségét, javítva ezzel az egyének fizikai és mentális egészségi színvonalát.
Olyan gazdaság kialakítása és ismeretek elsajátítása elméletben és a gyakorlatban melyek lehetõvé teszik a környezet terhelésének csökkentését, és. megõrzi a talaj termõképességét. A családok saját élelmiszer szükségletének megtermelése, amely egyben az egészséges táplálkozás alapjának megteremtése.
A projekt szervesen összekapcsolja a felnõttek és gyermekek oktatását ezzel megmutatva a családi közös munkavégzés modelljét. Az egyéneken kívül a gyermeknevelésben részt vevõ pedagógusok bevonásával, biztosítva a folyamat folytonosságát.
A tervezett projekt egy valós elméleti és gyakorlati tudást nyújt a vidék lakosságának, kialakítva ezzel egy közösséget. Ez a modell megmutatja a fenntartható gazdálkodás útjait, adoptálja a régi tudást a mai világ lehetõségeihez. Megvédi értékeinket a jövõ nemzedék számára. Munkalehetõséget és megélhetést biztosít, már rövid távon látható eredményeket nyújt. Mindezt oly módon, hogy, nem szennyezi további vegyszerekkel a talajt és megõrzi j termõképességét a további nemzedékek számára. Az ily módon megtermelt növények biztosítják a családok megélhetését, és saját egészséges élelmiszerellátását.
Cél, hogy mind a formális mind az informális oktatás, a kutatás, és a
társadalmi párbeszéd hozzájáruljon a fenntartható fejlõdést elõsegítõ
társadalmi mûködés-mechanizmusok, az emberiség hosszú távú
fennmaradása feltételrendszerének kialakításához. Ezen belül a
fenntarthatóságot szolgáló oktatás, nevelés holisztikus megközelítésével és
speciális eszközeivel alakítson ki egy olyan etikai, érték- és cselekvési
rendszert, amely figyelmet fordít a kulturális identitásra, a saját
döntéshozatalra, a természet értékeire és az erõforrások megfelelõ
felhasználására és kezelésére. A kutatás, az oktatás és a társadalmi párbeszéd
járuljon hozzá ahhoz, hogy a társadalom tagjai megtalálják, megismerjék,
megosszák a fenntarthatóságért való cselekvés lehetõségeit, gyakorlatait, és
képessé, valamint motiválttá váljanak az e cselekvésekben való részvételre.
Ebbõl következik, hogy a fenntarthatóság elveinek és gyakorlatának
elsajátításához a társadalom minden rétegének szüksége van a
fenntarthatóságért történõ tanulásra.
Az oktatás a szokásbeli változások elõmozdításának és annak az elõfeltétele,
hogy valamennyi állampolgár megszerezze a fenntartható fejlõdés eléréséhez
szükséges kulcsfontosságú kompetenciákat. A nem fenntartható tendenciák
visszafordításában elért siker nagymértékben függ az oktatás valamennyi szintjén megvalósuló, a fenntartható fejlõdést elõsegítõ magas színvonalú oktatástól, amely kiterjed többek között olyan kérdésekre, mint például az energiák és a közlekedési rendszerek fenntartható használata, a fenntartható fogyasztási és termelési modellek, az egészség, a médiakompetencia és a felelõs globális polgárság.
Az egyetemek, kutatóintézetek és magánvállalkozások mindnyájan részesei lehetünk ennek a folyamatnak.
A fenti célok megfogalmazása után kivárva a pályázat elbírálásának eredményét, nagy izgalommal mentem az elsõ elõadásra. Mint utólag kiderült volt is okom rá hiszen az iskolásokat kivéve a hallgatóság kivétel nélkül "kapával kaszával a hóna alatt született".
Igaz ezen az elsõ elõadáson egy kicsit sokat beszéltem a fenntarthatóság fogalmáról, de úgy gondoltam a konkrét földmûveléssel még lesz elég lehetõség foglalkozni.
A végén kapott sok-sok kérdés azt mutatta hogy sikerült az emberek érdeklõdését felébreszteni, amit bizonyított hogy az elõadások folyamán kialakult egy állandó csoport mondanám inkább közösség. Voltak persze szkeptikus kérdések, jó hosszúak hogy fel tudtam készülni a válaszadásra.
Legkedvesebb kérdésem Gyula bácsitól kaptam, aki felállt az elsõ elõadás végén és azt mondta " hát Én itt nem hallottam semmi Újat". Gondoltam majd mégis valami olyasmit válaszolok, - hogy azért örültem hogy itt volt - aztán folytatta azzal, hogy "viszont örültem hogy itt voltam, mert az Én nagyapámtól ugyanezt tanultam gyerekkoromban.
Ahogyan az idõjárás megengedte a kerti munkavégzést már kevesebben jöttek az elõadásokra, de ezt teljesen megérthettem, hiszen én is a saját kertemben dolgoztam volna, és hazafelé már terveztem, hogy amikrõl beszéltem éppen aktuális a gyakorlatban is megvalósítani.
